Kortárs irodalom...

elfow

Állandó Tag
chaplinCH.jpg

Charlie Chaplin írta a 70.-ik születésnapjára:

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."

1011498_10200237208000575_1193141471_n.jpg
 
Utoljára módosítva:
Fodor Ákos

"legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: e g y k o r
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,
m á s - ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.
V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy itt l e h e s s.
És ha szíved töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős
az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább ! egy ízben.) El kell menni"
 

Famo76

Tag
Sziasztok!!


Szeretném ezt a könyvet letölteni. Tudnátok segíteni hogy hol bukkanhatok rá.
HA valakinek esetleg meg van pdf formátumban legyen szives nekem a [email protected] címre átküldeni.

Előre is köszönöm

ÜDv



Nyári Krisztián:
Így szerettek ők - Magyar irodalmi szerelmeskönyv



Corvina Kiadó, 2012
Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.

- Petőfi már jegyben járt Szendrey Júliával, amikor megkérte egy debreceni színésznő kezét is.
- Molnár Ferenc azért vette el Fedák Sárit feleségül, hogy elválhasson tőle.
- Ady, Léda és Diósi Ödön, Léda meleg férje hármasban éltek Párizsban.
- Krúdy Gyula megszöktette szeretője kiskorú lányát és feleségül vette.
- Az Anna-versek ihletője összesen tíz percre találkozott egész életében Juhász Gyulával.
- Csáth Géza levélben írta meg öccsének, hogy meg fogja ölni feleségét, de nem vették komolyan.
- Babits Mihály elkérte Szabó Lőrinctől annak menyasszonyát, Török Sophie-t, és már másnap összeházasodott vele.
- Kosztolányi végakarata szerint a koporsójába rejtették el utolsó szeretője leveleit.
- Hatvany Lajos báró egy bordélyházban ismerte meg gyermekei anyját.

40 történet sok illusztrációval Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, hitvesekről, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

„Sajnálom, hogy nem most tanítok magyar irodalmat. Nyáry Krisztián szövegeivel nagy sikert aratnék a diákok körében. Netán még az irodalmat is megszerettetném velük. Így maradnak a barátok, akiknek szorgalmasan küldöm a Facebookon megjelent írásokat, bizonyítva velük azt is, hogy ez a közösségi oldal nem csak butaságok terjesztésére való. Thank you, Mr. Zuckerberg! Köszönöm, Krisztián!”

Szegvári Katalin újságíró

„Az irodalmi műveket – általában a művészetet – nem lehet pusztán a szerzői életrajzok alapján értelmezni; sőt a műélvezőt gyakran félrevezetik az életrajzi tények. De nem tudjuk kirekeszteni mindazt, amit az alkotóról tudunk, és minél több értesülésünk van a mű keletkezési körülményeiről, a korról, a szokásokról, annál árnyaltabban, annál összetettebben látjuk a művet magát is. Nyáry Krisztián rövid írásai nem akarják átvenni az elemzés helyét, viszont odavonzzák a befogadói tekintetet a műalkotás környezetére; azokban is felkelthetik az érdeklődést, akiket a művészet körüli történet ragad meg.”

Kálmán C. György irodalomtörténész

„Krisztiánnal elfogult vagyok: dolgoztunk együtt, mulattunk is, csináltunk idióta főzőműsort, loptam már a dumáját, és vittem vele zöld gumikrokodilt fáradt apukaarccal a tengerparton. Azt hittem, ismerem, de most engem is meglepett. Azt tippeltem volna, hogy amikor majd rá is lecsap a „negyvenesek kattanása”, szakácskönyvet ír vagy bisztrót nyit, mert egyébként nagyon jól főz. Tetszik, hogy nem állt be a sorba, hanem valami igazán egyedit mutatott fel.”

Hajós András zenész

„Először azt hittem, azért működik, mert intim és csiklandós. Mert Nyáry úgy ír a nagyokról, mintha gyóntatta volna őket. Mintha övé lett volna a szemközti ablak. Aztán, amikor Móricz Zsigmondról vallott a Facebookon, rájöttem, ennél többről van szó. Nyáry úgy szereti az íróit, ahogy a szülőket illik: feltétlenül, kétségbeesve és szerelmesen.”

Grecsó Krisztián, író
[/quote]
 

xerathon

Állandó Tag
Az ember és a madár (hommage a Brâncuşi)
Zudor János

1.


– Te tudsz repülni? – kérdezte a madár.

– Tudok – válaszolta az ember.

– S te hogy repülsz?

– Így – válaszolta az ember, s tovább faragta a szobrot.

– Érdekes – csodálkozott a madár, s elrepült.


2.


Másnap már beljebb merészkedett a kis szobába.

– A te eged is kék? – kérdezte az embert.

– Az én egem nem kék csak végtelen.

– A végtelen színe kék?

– A végtelennek nincs színe. A végtelen végtelen színű – mondta az ember. A szobor helyeslően hallgatott a keze alatt.


3.


A madár egyenesen az asztalra repült.

„Ez a szobor rám hasonlít” – döbbent rá.

Az ember megfogta, és gyöngéden beletette a szoborba.

„Ez a szobor én vagyok” – döbbent rá a madár.


4.


– Te tudsz repülni? – kérdezte az ember.

– Tudok – válaszolta a madár.

– Így? – kérdezte az ember.

– Így – mondta a madár és tovább állt a talapzaton.

– Érdekes – mondta az ember, és elrepült.
 
Látom a napot, a zúgó vihart, látom az égő házakat, a sarat. Látom a villámokat. Izgalmas lehet szeretni. Nézem a ráncokat nagyanyám arcán, te is képes vagy erre a szeretetre. Az öröm által a világ szépsége a lelkünkbe hatol, a fájdalommal a testünkbe. Ez az Istentől eltanult szeretet nem kíván semmit az Istentől, se segítséget, se jóindulatot, semmit, még viszontszeretetet se. Elunom. Pedig az izgalmas, hogy a nagymama Istenről mesél, miközben Istennek nincs is története. Ez a másik. Ha nincs idő, nincs történet. A történet folyik, mint a Jordán. Idő nincs, végtelen van. A végtelen lenyűgöző, de nincs története. Ezért szállott alá a mennyekből, és lőn emberré. Lőn, nagymama mesél. Nem lakik velünk, nem is szabadna meglátogatnia minket, a kommunisták nem engedik. Nem mérges a kommunistákra, de fütyül a tiltásra. Szelídség és szívbéli alázatosság, szelídnek nem szelíd, de van neki szívbéli alázatossága. Senki Isten teremtményére nem mérges. Bősz, ő így mondja, nem bősz. Mama Sztálinra sem bősz?, kérdezte alamuszin anyám, mégiscsak egy gyilkos. Egy par excellence gyilkos. Nagymama minden nyelven ért. A gyilkosságra vagyok bősz, fiam, válaszolta anyámnak. Aki vállat vont, akár egy pimasz gyerek.

Esterházy Péter
EGYSZERŰ TÖRTÉNET VESSZŐ SZÁZ OLDAL
 

csakvelem

Állandó Tag
Garai Gábor:

Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
 

csakvelem

Állandó Tag
Vladimír Holan: Szeresd

A föld és az ember egyenetlenségeit
nem érzi, csak a térded.
De szeresd mind a kettőt, igazán szeresd,
mert nincsenek szerelmek, csak egyetlen szerelem van,
s minden kereszt csak egyetlen kereszt.

Fordította Székely Magda
 
A fiaim tehát már nem származnak ősi futballista családból. Vége. Könnyes szemekkel bejelenthetem, velem véget ért a családnak (ez) a története. Ők már nem, én még igen. Talán erre gondolhatott a liechtensteini nagynéném, amikor izgatott hangon közölte velem (udvariassági látogatás, átutazóban), hogy szerzett jegyet a Liechtenstein-Anglia futballmeccsre. A liechtensteini nagynéném már elmúlt nyolcvan, de fizikailag nemigen tudok vele lépést tartani, annyi energia van benne, hogy a fele elegendő volna, hogy Liechtenstein és Svájc is EU tagok legyenek.
Láttam, semmi esélyem sincs, így egy öreg európai fáradt lelkesedésével üdvözöltem a hírt. Vaduz a mérkőzés lázában égett, zászlók lengtek, fiatalok csoportba verődve énekeltek, kiabáltak. Lezártak utcákat, elterelések keletkeztek, úgyhogy időben kellett elindulnunk. Az az igazság azonban, hogy nagynénéim egy nem üres részhalmaza hercegnő, és váratlanul az derült ki, hogy demokrácia ide vagy oda, Liechtensteinben nem nehezíti meg a rendőrkordonon való átjutást, ha a személyi igazolványunkba az van beírva, hogy Prinzessin Liechtenstein, és hát az volt beírva.
:)
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
 

csakvelem

Állandó Tag
MAJDNEM SZONETT

Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...

Weöres Sándor
 

csakvelem

Állandó Tag
IGAZ MESE LUCIFERRŐL
(Gyökössy Endre írása)

Egyszer nagyon-nagyon réges-régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,
és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag,
az Úr végig sétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire.
Elnézte az állatokat és madarakat, a fákat és a virágokat,
a tengereket, és a hegyeket, aztán elnézte az embereket...
És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.
De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.
Ő pedig mondá:
„Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van.
Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.
Szabad akaratot szándékozok adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja,
és így tudjam, hogyha egy ember azt mondja:
„Szeretem az Urat!"
ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.
Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem,
és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem,
azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,
Hozzám fordul-e.
Szóljatok ti angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az Irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?
Ki tagadna meg Engem, és kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért,
hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni."
Az angyalok mind elfordították orcáikat, és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:
„Megtennéd ezt Értem?
Ki szállna szembe Velem a kedvemért, és űzetne ki a mennyek országából, ki?"
De azok csak könnyeztek, és mondták:
„Én nem, óh Uram, én nem! Ne kérd ezt tőlem!" -és elfordultak.
Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét.
És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja,
szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve:
„Aki a fényt hozza!"
A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az Ő kezébe téve könnyezett,
És könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az emberek megkísértését az idők végezetéig,
hogy az megismerhesse a szabad akaratot.
„Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?" -kérdezte az Úr.
„Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?"
És az angyalok egyike sem válaszolt.
Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét: Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől,
és így az megismerhesse a szabad akaratot.
Aztán így szólt Luciferhez:
„És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra,
és ne ismerje fel annak valódiságát.
És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még
Azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük.
Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról!
De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat.
Mi legyen az?"
Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer felnézett az Úr
megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle,
és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.
És megkapta az engedélyt.
Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől.
A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gabriel,és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt.
Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől.
És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és éjjel zuhant ő,
útjában fényesen ragyogott, mint egy hullócsillag.
És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát,
és kísérti az embert az Úr ellenében.
De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül, mint egy fekete szikla
a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz, és énekelnek neki...
 

csakvelem

Állandó Tag
Kányádi Sándor: Tudod…

Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
 

csakvelem

Állandó Tag
Mezei Katalin: Szabadon élni

Megállok saját lábamon
– ez másnak tán olykor fájhat –
meghajlok, ha a sors ítél,
s nem vesztem el koronámat.

Életet adok életért,
és hiszem, túlél a lélek,
arcomat mosollyal takarom,
s nincs ember, akitől félek.

Magamat bátran vállalom,
tudom, hogy mennyit érek,
elnézést – igen, ha van miért –
de kegyelmet sohasem kérek.
 

csakvelem

Állandó Tag
Bornemissza Endre: Kötődések

Én nem tudom, hogy ki mihez kötődik.
Kötődésekkel van teli az élet.
Kötődések nélkül élni nem lehet.
Kötődünk egy szóhoz, egy baráthoz,
egy marasztaló, szíves kézfogáshoz,
egy udvarhoz, egy tornáchoz, egy házhoz,
egy terméskőhöz, egy öreg akáchoz.
Holdas estékhez, rekkenő nyarakhoz,
mézét csurgató szilvához, barackhoz,
egy zörgő magvú nagy csíkos almához,
meg egy hanghoz, a hang bársonyához.
„Vigyázz magadra” féltő búcsúzáshoz,
az iskolához, az ott szerzett jusshoz,
egy életen át hű barátfiúhoz,
a gyermekkorhoz, a hangos ifjúsághoz.
Kötődni sok kis kudarchoz, sikerhez,
későn jötthöz, vagy a sihederhez,
kötődni gyászhoz, könnyhöz és örömhöz,
az olajágat küldő vízözönhöz.
Hazához, múlthoz, jelenhez, jövőhöz,
a kövek közül kiperdült időhöz,
akármihez, de kötődni, kötődni,
a kötődésekbe beleszövődni,
s a titoktartó rejtőző talányhoz,
kötődni élethez, halálhoz.
 

csakvelem

Állandó Tag
Novák Éva

Nem baj

Nem baj, ha megcsúfulunk.
Nem baj, ha elgyávulunk.
Nem baj, ha jöttünkre kart ki nem tárnak.
Nem baj, ha másnak nem fájunk.
Csak az a baj, ha elszíntelenedünk,
mint a vegyszer gőzébe fojtott lepkék.
Évtizedekig erre vártunk?
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
A HÍR ELEMENTÁRIS!
2015. július 17.-én lesz Petőfi Sándor temetése - https://www.youtube.com/watch?t=38&v=KhmCH1_tjYI

Ünnepi köszöntő
Petőfi Sándor temetésére
2015. júl. 17.


Lelkemben zendülés, harangszó
És fényes kürtök riadóznak,
Oltárnál megáldott szavakból,
Himnusz szól: Pro Patria Nosztra!

Szabadság: Petőfi reménye!
A legjobbak meghaltak érte,
De emberségük csillagfénye,
Fáklyát gyújt szívünk ünnepére.

Távoli csillagként derengő,
Most visszatérő, égi fények,
Március vérfoltos egéről,
Visszahozzák régi reményed!

A jövő fátyolát szaggató,
Fényes, égen-járt, Hunyadi szél,
Mesél Erdélyről, igazságról –
Új honfoglalásra ösztökél!

Hazát! Hol szüretkor bor dalol -
Asszonyok, édes mosolyáért,
Kacagás kél a hegyoldalon –
Ahol az élet? – ember játék.

Hol, bölcsőt ringat a szerelem
És a szép, hajnali szabadság
Hagyja, hogy megértés szülessen:
Ott legyen szabad – édes hazánk!

NTK Horváth Sándor Kaposvár, 2015.
 
Oldal tetejére