Versek. ultraviolet

ultraviolet

Állandó Tag
ZÖLD PARDON (ultraviolet 2004.07.23.)


Lehet-e kék a zöldből,
Köszönöm a pardonból?
Jelen van a hold, kedves udvarban.
Fény dobol, egyenáram – váltó.
Jelenik a Nap!
Kovácsolt féltéspajzsa óvó.
Végül lecseng a fénydob, halkul.
Akkor még tobzó Nap is leül.
Nem magában persze, gyűrűn belül.
Néma dér lep
Engem meg.
Kereszt szemek árgus figyelnek,
Itt bent énemmel küzdök meg.
Ha felrobbanok, eltemettek?
Megjött kérdésekre jöttek a válaszok:
Nem!
Akár robbanhatok!
Aztán sárga levek meg sok füst.
Idő múlt,
Jó lesz már a jóból.
Aggfehér Rosinantém
Odakinn viháncol.
Kommersz búcsú csók …
Megyek már.
Még vissza nézek …
És akkor!
A szem: Pár!




PIRAMIS (ultraviolet 2004.09.24.)


Hogy mióta áll?
Csak Isten tudja tán.
Vagy lehet, hogy már Ő sem.
Megkérdeztem.
És válaszolt is.
Nem mondta, ó te kis…
Hisz mért, ne felelt volna?
Hisz, az is az Ő joga.
Nem én,
Ezt is Ő mondta.
Mindenre választ ad neked,
Csak szívvel kérdezzed.
A piramist, gyermekem
Érted állítottam!
Rólad méreteztem.
Magassága pontosan a tied.
Tömege a lelked súlya.
Ami összetartja: az a hited.
Méreteiben az egyetem.
Aránya: egy a végtelen.
Téged modellez, kicsiben.
Azt hitted zordon puszta kő?
Hasított, kitépett szikla?
Ami csillagködben vadon nő?
Nem, ez tévedés!
Tudod mi?
Téridőhullám, rezgés.
Izgés-mozgás, körforgás,
Visszatérő lüktetés.
Bár nem látszik, mégis mozog.
Önmagába gomolyog.
Négy éle irányt mutat az égen.
Célja, csúcsa a végtelen.
És ha ránézel, tudnod kell:
Ott vagy te, legbenn




KAKÓRIA (ultraviolet 2004.09.29.)


Őrülten bonyolult lett ez a világ.
Nyelvjárások variációi,
Rövidítések, egyezményes sémák.
Ha ma legyorsírok egy szót,
Néhány kezdőbetűt,
Holnapra büszke lehetek,
A kutya se érti a mondandót.
Persze, nem ez a cél.
Hanem, hogy lásd a “tudás” mit ér.
Néha azért, kell mondani olyat,
Mit nem ért meg, csak aki befogad.
“Csuszpájz,
Kakória,
Debedurda.”
És mennyi volt még…
Nincsen már rég,
Ki megmondja értelmét.
Csak én emlékszem
Elszállt, ködbe veszett szókra.
Egy - egy mondóka…
Szomorú részig eldalolt strófa.
Mert búsat soha nem énekelt.
Tőle tanultam:
Olyat nem lehet!
“Imiszakorom a fáraó
Titokszerű, szent madara volt”




KÉKSZIKRA (ultraviolet 2004.10.05.)


Citrom – szilva – alma.
Látod? Megint csak ez lett!
Már megint a rablóélet nyert.
S aki fél karját nyújtotta a tűzbe
Újra csak vesztett.
Csak veszíthetett!
Vaksors!?
Véletlengenerátor hiába tervezgeti
Szűznek igaz tüzét – a víz öntőjéhez.
Ha egykor, valahol, valamikor, valaki
Úgy döntött, hogy:
NEM.
Nem lehet! Nem, nem!
Mutasd meg az írást!
S én akkor elhiszem.
Pályáról eltévedt, jégbe dermedt
Kőszikla – kisbolygó.
Nem ütközni durván,
Simulni, de lágyan…, Pihén próbált.
Díszesebbik hátát
Még egyszer Napnak fordítva,
- csak hogy megláthassad rajta,
Ni csak? -
Ezüstös falfirka.
Arany szív! (De nagyon!).
De nagyon híven hív…
Kuka, kicsi naiv!
Nagyon, de nagyon…
Hív!
Ha most észre nem vetted,
A “beng - beng – beng” -et…
Neked kódoltam!!!
Kódolatlan üzenet.
Újabb szoláris kör
Ezer évbe telhet.
Giga volt a töltés,
A napszél kiszívta.
De maradt még bezárva:
(Egy).
Kicsinyke sercegő
Kékszikra.




TUDOD HOGY TUDLAK (ultraviolet 2004.10.14.)


Tudom, hogy tudsz!
Tudod azt is, amiről nem
Tudom, hogy
Tudod.

Tudom, nem a könyű számít.
Tudod, a keserű...
Tudom, csak az édes!
Tudod...

Tudom, valahol
Tudod, valaki számlálja a lépést.
Tudom, húzza a rubrikát.
Tudod hol tart?

Tudom, Médea..., csak nem
Tudom. Jól
Tudom?




VADLOVAK (ultraviolet 2004.11.29)


Tapp tarapp-tarapp.
Icur-pinduri vadlovak
Haj…, száguldanak!
Trimpi trampi trampp.
Poron, koron át kajtatnak.
Koronát hordanak.
Prím pirim-pirmm.
Nyerget soha nem tudtak. De…
Csillagfényt patkolnak.
Capp carap-carapp.
Lelked emelik magasba,
Míg parádéznak.
Icúr-pinduri vad
Lovad. Fagyon át lángszitált
Diadémot ád!




Ráadás (ultraviolet 2004.12.19)


Három a királyság,
És Egy a ráadás.
Elhálás ténye forgott fenn…, S lent?
Csillagszemű éjből
Cinkos kacsintás.
Indás kacs!
Mosoly az égből,
Mosoly az emberből.
Lélek az anyagba fogódzott, ott bent.
Örökmozgó tenger
Könnysó kristály.
Krízis…
Együtt van minden
Milliárd csillagfény!
Vajúdtak a nyarak, tavaszok, az őszek…
Világhideg télből
Nyílt szemű tavasz lett.
Mindenem!
Eljött a minden!
Öt mega csillagfém.
Egy a ráadás.




Tulipános láda (ultraviolet 2004/2005)


Tulipános láda…
Poros padlásszeglet.
Rajta rozsdából,
Pókfonálból vert
Időzár a veret.
Kulcsa is, zárja is
Kiútlan kútba esett.
S már-talán sen…
Kinek nem nyílik.
Erőnek már nem.
Aurának, aranyosnak!
Igéző mosolynak enged.
Kinyílik a tulipiros fedél.
Eléd tár mindent a bíboros bársony.
Selyemmel bélelt kagyló éjfekete, őszinte kincsét.
És már csak úgy ragyog, remeg, vibrál, csillag ívén csillog szemed.
Gyöngyszemed.




SZERETLEK... (ultraviolet 2005.01.08.)



Szeretlek, I Love You, Ih Liebe Dich, Jeteaime,
( A+*/ &#">ł€]ß-Z" ) ...
És nincs az a jel, nincs az a szó,
Nincs az a Nyelv, sem tükörfordítás
Mivel mindez leírható.
Talán csak a tiéd és az enyém,... összefonódón.

Epigonom?!
Te? ... Nem lehetsz, hiszen te vagy AZ
én ANGYALOM! Mesterem! E-m...! Szerelmem!
eM szer Cém a négyzeten.
Mit a négyzeten...!?
Mit a köbön...!?
Mit a quadon...!?
De az Ennediken!!!, Életem...

Már csak azt akarom:
Simogasd ki szívemből bánatom.
Hintsd rám kézigédet,
Védd le a rontást,
S a lelkem tiéd, sziluettem!

És ott fenn... az a kis kék csillag.
Az is Te vagy!
mert:

SZERETLEK...




Nyugalomtenger (ultraviolet 2005.01.16.)


És mikor amazontermészetű vagy... akkor is nagyon szeretlek,
mert érzem hogy értem vagy A-Z.
És amikor suttogO'San bújós vagy... akkor is nagyon kívánlak,
mert tudom hogy hozzám vagy bújós...
És amikor mássalbeszélsz Angyalszép..., Lelkecskéd akkor is
engem cirógat. Tudom!

És amikornéhányröpkepercmilliárdignemölelhetlekaziscsak-
azértvanhogyannálforróbbancseppenhessektengeredbe-
édessóskönnyeidetbeszívhassamgénjeimbeszerelmem.

És Ég-e i'(gy) tenger még valahol? Nem tudom...
És nem is akarom! Nyugalomtengerem te vagy
És rád szórom holdporom, hímporom.
És hogy jól"es"senek bókjaim... Úgy akarom...!

És akarom.
Akarom!
Akarom...
És köszönöm a jövőt Angyalom!





Csókérem (ultraviolet 2005.03.10.)


Igen …, az érmem!
Tőled kaptam, oly vágyón kértem.
Most
Elértem!
Neked köszönöm, hogy:
Megértem.
S bármiből van: ércből, szerelemből…
Világért nem adnám ki a kezemből.
Vagy csókból volna, mi csak számon olvad?
Hát édes, mert ízeiben Te vagy!
Mondd nem vándordíj, kedves;
Millió karát tallér,
Édes mámoríj.
Őrzöm, óvom, s vigyázok rá angyalom,
Bőröd hűsére a két karom.
Akarom a tested,
S
Kívánom lelked,
Azt a
Meseszépet!
A
Gondolatot!
A
Napot, a csillagokat mindet!
Az egészet!
Pillants rám mosolyt, s
Ígérem
Gyöngéd leszek, bárányod
Tenéked!
Mindent hagyok
Ha hagyod…




Kristály (ultraviolet 2005.03.12.)


Szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye
ötletek, térfordító elméletek, – még ha vadak is -
Észpompák, lelemények, meg horribilis
Örök emlékek tarka bölcsessége.
Mindent értést mindenségre.
új mezőt nyitott meg:
kvarckristály
átjutott,
vágy
A
Felfoghatótmérhetetlentőlelválasztóozmózisküszöbhatár
Ő
most
ha kell
hitből is
akár elvérzőn,
Meglát és átérez,
Merengőn éri a hajnal.
S gondolkodik, mert van!
És igen! Itt már egy: ember!
Szürkül már, de ragyogni nem mer.
Semmi öröm még, s nincs fájdalom sem.
Sivár, puszta fizikai létezés…, semmi bánat,
Az alapja, talaja a sziklaszilárd megmásíthatatlanságnak.




PATAKPART (ultraviolet 2005.03.15.)


Part ez itt.
Még akkor is
ha lent nem hömpölyög,
nem bömböl bőszen,
de a mederben a víz
csak csörgedez.
Induljunk… Folyásnak fel?
Vagy le, hol folyó zúg?
Egy könnyű sétához
mindegy lenne merre.
Mire vágynál kedves,
mi vágyadnak kedves’bb?
Színt buggyanó forrás,
vagy elnéznél bő vizet?

Átjönnél velem…
vadregény ösvényen?
Csalán csípte porban,
fedezetlen úton?
Rijjogó faodvak mohos,
ködtől síkos gyökérgáncsok,
láp mélyére veszett
milljó’ éves zsurlók,
hamis lidércfény sötétjén?
A rianandó jégen,
vagy lavinahatáron?
És…, ha lőnének ránk
lélektelen-szellemtelen
jellemtelen vadak
pszicho tudományos
ránk tárazott rakasz!?
És szorítanád kezem
tűzoltófogással?
És felemelnéd elmém
ha eltalál a bánat?
És lelked öntenéd belém?
Óh csodálat!
Könnyű sétát ígértem…
De nehéz lehet, Kedves!
Hű társamnak kérlek,
s szeretlek, míg élek.
Mondd, jönnél-e velem el?




Oldtimer (ultraviolet 2005.03.23.)


Kifestem a nyomort.
Milyen színt szeretnél?
Feketét vagy fehért?
Bőven futja festék
ebből is, abból is. Te mérd…
Vagy,… mást? Akarsz színest?
Mindent lehet kapni
Nagy! Üzlet a világ
csak! Csettint a vevő
s tukmálók körbeugrálják.
Összes színt vehettem,
beszereztem mindet.
Addig ácsingóztam…
Meglenne a palett’.
Háttérhez hogy mi megy, mondd meg!
Ki festem a nyomort:
Lakkot tegyek-e rá?
Hát metálfényt, csillót?
Nem érdekel: hogyé’…!?
Majd villogok vele. Elég?
Krómozom a lököst.
Turbót! Spoilereket!
Összkerék meghajtást!
Csúszásgátlós féket!
És amit csak lehet, bele!
Megdolgozom vele…
Vele. Mondom: Vele!
Vele, vele, vele!
Bosszant? Sokszor mondom?
Látod az eredményt? Nesze!
Készen! Megmutatom!
Szebb mint egykor újon.
Lesz nagy csodálkozás…
Rabomobilkombi!
Egérfogomobil! Trükkös.
Feszítek egy halom
- “full extrás”, ha mondom –
festéknek álcázott
rozsdán. Ócskavason.
Szívemmel, lelkemmel össze-
tartom
…Még…
mindig oda visz
hová én akarom.




Prizma (ultraviolet 2005.03.25.)


A fekete?
Talán igaz sem volt,
ésszel nem lehetett…
Még az álom is színes,
nekem elhiheted!
Kék, Vörös, és Zöld.
Ezek hárman: a Föld!
Kék; Jelzőfény csillagoknak:
Hogy lehet itt még élni.
Hogy ez Békesziget.
Hogy tengerek vannak,
s friss levegő, életnek.
Vörös, Zöld, és Kék.
Egy életkeverék.
Vörös; Simítása Napnak.
Szelíd ölelése
tomboló anyagnak.
Végtelen hidegben
babusgató erő, késztetés.
És Zöld, Kék, Vörös.
Igazló jel. Üdvös.
Zöld; Válasz a mindenségnek:
Ne kövess el hibát!
Helyes most az arány,
tartsd be jól és vigyázz!
Működik a Nagyterv. Emberek!




HAJNALCSILLAG (ultraviolet 2005.03.26.)


Mikor alszol, – nem is hiszed ébren el –
csillag illatommal körbelebeglek.
Orrocskádhoz hajlok,
Odalehelek harmatkönnyű csókot.
Édest, szerelmeset.
Szerelemmesét dúdolok neked Kedves.
Lágyat, csendest…;
Óh, fel ne ébresszelek.
Pihegésed őrzöm, mint Búsképűlovag
szívébe örökbezárult szerelmesét.
Szerelmemet óvom,
velem van a Nagy Ég!
Emberfia?, egy se méltó ellenfél!
Démon álmok jönnek?
Megharcolok minddel…
Mind elhessegetem!
Aludj szép Szerelmem.
“Csendes éj”-t, ugye hallod még valahol?
És a nyitnikék… kintről, a hajnalból
reánk szól…
Lelkem elbóbiskol válladon…
Pihennünk kell kicsim.
Párat döccen a Föld még,
s Vénuszt ragyogsz nekem.
Reggel őrségváltás,
Te vigyázod napom.
Esthajnalcsillagom.




Wojtyla (ultraviolet 2005.04.03.)


Én az embert láttam meg benned.
Mert anyagból, anya szült.
Emberhit nevelt naggyá, s emelt
Hatalmassá, Elpusztíthatatlanná.
Fél világ tekintett apjának-atyjának.
Gondpúpot növesztve görbülő hátadra,
szellemed lett milliók oltára.
Magasztos kiváltság - alázat, szolgálat.
Valahogy ráéreztél – ki tudja azt miből? -
: Tudni kell a jót választani!
Tabukat átlépve ésszerűt engedni,
erőket felmérni… bölcsen békét alkudni.
Megbocsátást kérni, és bocsánatot adni.
Tarthatatlan tant újból átgondolni.
Giordano-t, Galilei-t, Luther-t, Darwin-t…
Elsőként, kétszázhatvannegyedikként.
“Porból ki vétettél…”, békével jöttél el.
Húsvétot hirdettél – meghatódtam - minden nyelven.
Bábelül nem szóltál, mindig csak emberül!
Mindvégig kitartva… szeretetbe mentél,
és mezsgyéről jövőnknek még visszaüzentél.
Utolszor: ”Derűs vagyok, legyetek azok ti is.”

- Egyszerű légy, mint égből jött angyalcsók. -
Tegnap este úgy zúgtak, könnyeket zúgtak a harangok…




Váci út 2005. (ultraviolet 2005.04.05.)


Váci út. Újpesttől a Nyugat’ig.
Macskaköves Váczi úttól
plázabeton Váci úton terjed,
indóháztól – bakterházig.
Az is lehet, soha nem jut Vácra,
csak így nevezték el egykor a vagányok.
Valamikor itt, olajszagú gyárak
versenyt rikácsolva termelték
a kormot, füstöt, felajánlást.
Harcos volt a tempó, gigászépítkezés.
Emberöltőnyi tereprendezés.
Lángot esztergált a gépgyár,
ólomba ölt energiát az Akkumulátor,
Juta ontotta a trágyászsákot,
s papírcsónakot ácsolt a Hajó…
Mind lefolyt mára, az idők Dunáján.
Sokdioptriás szaki-bácsik, nénik
kezéből kiesett a verítéklakk nyelű
kőbaltakalapács, meg a hegesztőpisztoly.
Obsitot kaptak, tisztességes” nyugdíjat…
Most, munka után édes lenne a pihenés.
Csirke far-hátából
kegyelem-leveskék-lakoma után… ejtőzni fekszenek.
Egyik a kisszobában még,
másika a Megyeri út végén.
Hol járnak az ötvenötösök(?) - girbegurba sínen -,
meg az a kéthármas(!), az angyalok földjén.
- “Holnap a Dagályban csobbanunk?, Pala az túl drága…”
lökte a rizsát Johni –
Elmúlt…
Váci útnak
nem felel már senki.




Költők üzennek (ultraviolet 2005.04.05.)


Költők üzennek…
Ahogy tud-nak/hatnak.
Haditudósítók,
mert harc árán születik az írás.
Megküzdve, szókra fordítanak látomást.
S mi mindent lenyelnek; szénát-szalmát nyersen.
Belül megforgatják, megemésztik szépen.
Oltót adnak hozzá, lélektenyészetet.
Közben letisztul,
ülepszik a nedű.
Életszag elixír.
Még egy kortyot forr… testmelegben, napnyugátig.
… egyszer csak – csudára! – elkészül!
Azért… nem! Nem, még nem egészen.
Valami kellene! Valaki kellene…
Aki majd felfogja, beissza a finom tejecskét.
Költők üzennek,
holnapot táplálnak.




Motyog egy öreg (ultraviolet 2005.04.15.)


Motyog egy öreg halkan,
valamit magában.
Érdekes, – úgy tűnik –
valahol már láttam.
Valahol.
Vagy akkor…
az nem is ő volt?
Hasonlít;
kopott tollkabátja,
a lejárt cipője,
avit nyakkendője.
Ernő bácsi!?
Párizsi szelet billeg
savanyú krómlapon.
Hová lett a mérlegnyelv…
Ugrál az utolsó dekád
- motyog az öreg –
csak úgy magába.
S meglehet, legközelebb
más boltba megy be.
Ki tudja
honnan röppent ide?




Palackposta (ultraviolet 2005.04.30.)


Messzi földről
Palackoztam óborom, üzenetem.
Olyan nyelven írtam,
Hogy mindenki értsen.
Hullámokba dobtam
Bízón, kékhabokra bíztam.
Vártam, egyre hát…
Lestem a tengert,
Kik élnek odaát
Hálóikkal egyszer kifogják?
Kimentem a partra
Nappal s éjjelente,
Válaszvitorlát kémlelve.
De a viharban csak tajtékot,
Szélcsendben csak uszadékot
Leltem a fövenyen.
Hajótörötten…
Mit találtam
Felszedegettem.
Mára itt élek egy halom
Mindent ellepő üvegszigeten,
Melyekben semmi más nincsen:
Csak sok-sok befúlt szellem.




Sebesült (ultraviolet 2005.05.03.)


Csendben vérző sebesült
Holdvilág alatt. Csatazaj csendesült
Elnémult.
Ha jó társa, nehezülő éjből ki,
Biztos fedezékbe nem húzza: senki!
Eledel.
Préda.
Sakálok gyűlnek rá, nem érzi.
Vicsorgást bénára ájultan nem látja.
Nem nézi
Gyógyítni vonszolják
Vagy…
Bakancsát lehúzzák
Csak holnap derül ki:
Vagy,
Vagy nem vagy.




Talán (ultraviolet 2005.05.06.)


Szinte látlak…
Most is, amint mindig
Ott ülsz roppant nagy
Világgéped előtt.
Gondoló kezeddel vezéreled
Az óriás billentyűket.
Szemeddel Jó, belátod a teret.
Dimenziókat, végteleneket.
Talán érzelmeket érzel;
Szeretetet, szerelmeket, magányt.
Talán boldog is vagy,
Mikor a fiú megcsókolja a lányt.
Talán együtt izgulsz,
Egyszerre valamennyi hőssel.
Talán megsegíted,
S bárányfelhőt mosolyogsz a sikerének.
Talán párjául
Angyalt rendelsz minden lélek mellé,
Hogy ne féljen!
Hogy el ne tévedjen a sötétben!
És tán meg is hatódsz
Veszteségen, minden.
Talán csillagkönnyet ejtesz
Minduntalan…




Kispiac (ultraviolet 2005.05.13.)


Jól őrzött parkolók
Nőnek ki a földből sorba.
Kutyás őrrel,
Kerítéssel,
Térkővel szabállyal kirakva.
Ez itten új még,
Nincs is készen,
Dolgozgatnak rajta.
Alatta, ledózerolva
Kispiac emléke:
Egy réteg lett az időbe’.
Bódésorok…,
Hébe-korba átmeszelték,
Bitumennel javították
Kátránypapír tetőjét.
Ünnepekre készen
Áruval megrakták.
Vecsési káposzták
- levét ingyé’ adták –
“Hogyé van a zöldség?”
- nahát! –
Kiló rózsakrumpli,
Töltenivaló paprikák.
Fejkendős mamáktól
Házi, jó szalonnák.
Egy-egy üveg lekvár, hazaiból
Ráncos kézzel szedett
Illatos málnából.
“Vigyázz kocsi!”
- imígyen a tróger -




Eper (ultraviolet 2005.05.14.)


Fogadjunk!
Fogadjunk egy tál eperbe;
Nem mondunk csúnyákat,
nem mondunk sohase!
No de ha
nem szólunk, nem is gondolunk
káromlót eztán majd,
szamócát hogy eszünk?
Jó hogy van,
becsúszik néha egy baki.
Csak egyet …rittyentek…,
S hozom az epreket.
Csaltam ám
huncutkám,
mert tudom:
Te is szereted.




Tengerész korcsma (ultraviolet 2005.05.15.)


Jaj bátyám, s atyafiiam!
Neked – nektek könnyű már.
Hátradőlhettek karszékben,
Tarthattok lábat asztalszélen.
Vén tengeri medvék az ivóban!
Mind, ki összes fokot megjárta,
S kijár néki nektár, ambrózia.
Engem még itt süvít az orkán,
Itt vacog a hideg.
Elisszák rumomat,
Humorom is fogytán.
Iránytűm elveszett,
Legénység megveszett.
S …akkora a hullám…
Halvány a lámpásom,
Térkép is elázott.
Nem látni erre mást
Csak bolygó Hollandit.
Jeges köd titkolja
Jóreménységfokot.
Lehet, itt fulladok.
. . . - - - .tanic




Félmondat (ultraviolet 2005.05.17.)


Magamban beszélnék…
hullámverés?
Éned és énem közt
ez hídverés?
Meghorkolt csip…(er)kék,
szupernóvák?
Levesbetét-csipogós csibécskék.
Dobra verés.
Egyenetlen leadás.
Klisék.
Félmondat sorozat.
Szinkrongondolat.
Óz-bádog emberek
pléh-backerek?
Amit mutatnak, azt hiszek!?
Mindent, egyből el!?
A mindenit! Mindent el?
Labilis pallókat ködpilléren:
Nem!
Fizikát, alkímiát, informatikát,
egyszeregyazegy dallamát?
Nem!
Cirkuszi mutatványt
sátorból kimenten? Ott már…
Nem!
Mérlegelni kell!
Hát mérlegelj, érzelemmel…
Szerelmed, csókodat,
simogatást hiszek csak el!
És meghiszem a pillanatot,
- mi megadatott -
míg veled vagyok.
Ne engedj el!
Hiszem a szappanbuborékot.
A lebegést!
Hiszem azt a repülőt, ott fent.
A szivárvány-halacskát,
a tűzijátékot,
a Napkoronát,
a Hold sugarát,
égmélyre folyt csillagtejt.
A mézet,
vattacukrot,
a vaníliát, az epret, a málnát,
az élményt,
a gyorsulást
hiszem el!




RELAX (ultraviolet 2005.05.23.)


Elfáradtál? Elleptek gondjaid?
Fájdalmaid; félelmeid!
Segíthetek neked…
Figyelj rám egy percet…
Add át magad nekem… Lazítsd el a tested…
Segíthetek neked. Segíthetek… Segíteni fogok!
Karomban tartalak.
Engedd el magadat! Bízz bennem!
Engedj magadhoz közel!
Nyugodj meg, nyugodj meg!
Pihenj… pihenj meg!
Nyugalom… nyugodj meg!
Figyelj rám, közel jövök.
Egészen közel. Jövök…
Nyitott kapudon belépek… Most.
(Illatok, dallamok, ízek, hajlamok)
Érzed, veled vagyok.
Mindenemmel rád hatok.
Most… számolni fogok.
Számolj velem csendben!
Psssz…, ne szólj, ne szólj… egy szót sem!
Számoljunk vissza: 10,9,, 8,7,6,5,4,3,2,1, semmi.
Erősen tartalak! Felemellek. Lebegtetlek.
Érzed az erőmet? Neked sugalmazom.
Érzed a kezemet? Ugye milyen finom…
Közel vagyok.
Veled vagyok.
Homlokodat simogatom.
Nyugalom.
Simítom a szemed.
Nyugalom.
Érzed az ujjaim. Hogy jól esik, tudom.
Lassan…
Hajadba túrok…
Tarkódat masszírozom, lágyan.
Erőt adok…
Energiám elfogadod.
Erőmet…
Befogadod.
Körbeveszlek szeretettel.
Erősítlek erőimmel.
Eloszlik a gondod…, oldódik.
Fájdalmad nyomtalan elmúlik.
Elmúlt. Elmúlt!
Jobban vagy.
Lassan, féltőn… Puhán, nagyon lassan,
A Földre visszaeresztelek.
Felébresztelek…
Ébredj! Nyisd ki szép szemedet!
Jó reggelt!




Meleglelés (ultraviolet 2005.05.31.)


Érezni sok ilyet
Tűzforró nyarakon,
Ha nem kell a munka,
Nem kell a szorgalom,
Nem kell az akarom.
Csak dől a meleg,
Szikkad a “tudás – hatalom”
Tikkad, mint összeállt macskaalom.
Illan az esély a hőséggel:

- Hogy majd locsolod kertedet
- Tengerhez viszed kedvesed
- Új autód egyszer majd megveszed
- Hogy bejárhatod a végtelent.

Csak reménykedj!
A zápor, ha megered
Hígítja könnyedet.




Frigyláda (ultraviolet 2005.06.11.)


Habozok.
Morfondírozok félősen.
Frigyláda fedelét felnyitni
alig-alig merem.
Mert, volt hogy vak lángok csapódtak belőle.
Másszor meg… alig vehetően,
útjelző fénynyomok.
Emlékszem szabályod:
“Ne üsd, ne égesd, mert megéget!”
Én nem is ütöttem
és nem is égettem, hát ne pörkölj!
Vagy a törvény pillanatról más?
Más és más? Ugrókód-villanás?
Vártán nem mondhatom: “Káposzta a fejem”.
Adjál jelt, ér-e még a nevem!
De ha nevem csak Hallgass, vagy Senki…
Jó! Hát akkor, legalább azt mondd ki!
De úgy vágyom, és úgy hiszek és bízom…
Hogy vagyok “Valaki”.
Méghogy, az én lelkem hasadt volna kétrét!?
És… akkor a tiéd, hányadikon lehet?
Tudom, minden embernek jár hatmilliárdod,
nekem most mégis “black & white”…
duetted jutott.

Jobbszárnyaddal szinte az égbe emelsz,
balcsapással – majd’rámegyek – földig lesepersz…
Ugye nem lehet hogy neked mindez
nem jelent mást,
csak viszketeget bolhaszín-kalap alatt?
Szigetfesztivált,
…Circus Maximus-t.
Azt is tudom, nem vagy sértődős Jóbarát.
Ne félj, láthattad, nem bízom el magamat.
Lehetetlent – csettintésre –,
telhetetlen nem kívántam.
Csak egyet…, s Vele mindennél többet.
Érte… Köszönet!




UFOnauta (ultraviolet 2005.06.16.)


Rám jött ez a nagykabát,
alig hajlik kezem.
Azbesztből(?) a kesztyűm,
burok van a koponyám körül. Kevlár?!
És körben
még egy nagyobb védelem
ami szállít, ami repít.
Megnyugtat.
Minden erőtlen hozzá!
Kipróbáltam.
Fröccsenő nova magon is
átjuttathat, mert szeretem.
Mert szeret engem,
s mert beléírták:
Misszióm a szeretet!
Körül vesz a technika, átjár digitálisan.
Létembe hatol, gyűrűzik, oson.
És vele Isten tudja hányféle
bináris, hexadecimális, meg más logika…
Meg mi is még?
Ezernyi számtalan lehetőség és lehetetlenség.
Rengeteg,
amit nem is gondoltam jól át még.
Lehívom a terminált.
Okos lézersugár
mandulaszemembe rajzolja,
hogy mi várhat még rám…
Tabuk, határok, nyelvek, történelmek…
Téridőn túlról,… Közeledek.
Kékség…
Zöldesség…
Gyors, pontos analízis:
Élet!
Rádiójeleket veszek…
Hű!,,, Ők itt, értelmesek!
Értelmesek?




Szilícium-Arany (ultraviolet 2005.07.08.)


Gumiarábikummal bélyegzett,
Napkohón izzított
Szilícium-Arany ötvözet
szerelmünket vigyázd!
Annyira szép…
Annyira tiszta…
Mint a megkelt kenyértészta.
Mint sóhajod a jobbvállamon.
Rózsasziromról aláhulló harmatkönny,
babák álma anyaméhben,
mint A hang a zenében.
Szabályos - bogár lépte a homokban,
gyémántrács a sókristályban.
Annyira szép…
Annyira tiszta.
Óvd szerelmünket, vigyázzad!




Sárgaházibuli (ultraviolet 2005.08.09.)


Miért is próbálnánk
racionális maradni.
Az ott egy sárga ház,
látszanak ablaki.
Integet valaki…
- Ott lehet a buli!
Illendőn visszaintegetünk neki.
- Ki látta?
Zubbony volt-e rajta? -
Ej, Napcsi!
Hát hogy lehet
zubbonyba’ integetni!?
Akkor hát…
Csak nem közülünk volt valaki?
Mer’ ha igen,
akkor az a ház nem is lehet sárga.
Sokk kicsi bolondok,
jó éjszakát mára!




Amatőr angyal (ultraviolet 2005.08.18.)


Drága kicsim! Angyalom,
én neked drukkolok!
Még ha bőrömre megy is ki
a játékod heve.
Akkor is ha kiesünk túl korán,
a selejtezőbe’.
Úgy döntöttem:
Veled megyek végig
akkor is, ha nem jutunk döntőig.
Én embernek profi,
te angyalnak kezdő…
Fantasztikus páros!
Azt írja a sajtó…
Azt mondja a TV…
Megírták a neten…
Ugyan! Érdektelen!
De van egy ötletem:
Szöktess már meg innen!
Vagy - ha gyengécske a szárnyad -
hagyd, hogy szöktesselek.




Alvós puszi (ultraviolet 2005.08.27.)


Miért fáradunk el?
És mért van az,
hogy álmunkból felsírva is
pihenni kell?
Hogy nem elég
egy egész éj csendje.
Lelkünknek nem elég
csak a paplan fagyos melege.
Kelleni kell még, valami más…
Fülünkbe duruzsolás,
egy alvós meskete.
- Míg el nem aluszunk – lágy ringatás.
Dajkáló babusgatás.
Még egy kortynyi meleg tea.
Kinek egy csók,
kinek egy ima.
Aztán így feltarisznyázva útravalóval
Átlépünk…
Elsimult babaarccal.




Napfolt (ultraviolet 2005.09.13.)


Hogy folt lenne a Napon!?
Mesebeszéd!
Attól a Nap még tevékeny s ég.
Foltok…
No de mihez képest?
Káposztalevélhez,
biciklikerékhez,
koldus gúnyájához,
szakadt jutazsákhoz?
Az a kis pötty ottan, – nagyokos -
több millió fokos
bármiben is számoljad fokolód.
Vigyázz, mert a szemed még kiég!
Mi az a kis sötét…?
Hát nem láttál még feketét?
Méghogy sötét foltok…
Tűnhet: Napnak kismacskái egeret hajszolnak;
Tán éppen ebadta kölkei kergetőznek, ni csak;
Udvartáncot járnak Naplovagok s lovak,
Vagy színén mérkőznek meg jók és a gonoszak.
Vagy éppen mostan… szerelmes filmet forgatnak.




Sírt egy lány (ultraviolet 2005.10.27.)


Ott sírt az a lány.
Oda roskadt le
- úgy, ahogyan volt -
Ott ömlött a jaj le, vörös márványlépcsőn.
És zokogtak vele az örökkévalóság
Rendületlen kőbezárt kiscsiga szolgái.
Marta a csorgó könny
Sziklává nőtt lelkük.
Én csak elléptem mellette.
Arcát tenyérbe rejtette
S nem láttam a szemét…, ki lehetett
Ki megbántotta, sértette?
Jártam egyet,
De mire fordultam,
Ő már nem volt ott.
Elment.




Ő, s Erő ( ultraviolet 2006.01.16.)


Forszírozni, mi’csudának!
Nincs egyértelmű magyarázat rája.
Ez jelenség…
Egyszer-egyszer-egyszer még
Visszanéz egy csillagkép.
Fénytörékeny égi bója bája húzza a szemet.
(Most vicces volnék!? Meglehet.)
Csak emlékeztető neked, nektek, ti Jelenek!
Ha képtelen, ha nem…, most félig mégis itt van, lenn,
Ki tanú. Őserő.
De oktondian el ne fojtsad dalát,
Mert még rád robbanhat a világ!
Hogy is van ez?
Ha pesztrái, a predesztinái gonoszak voltak:
Pöröltek, ripakodtak, rátörtettek lényegére,
Visz(szav)onul ő is majd, szintúgy a háttérbe(n)…,
S görbe tükreit – (szerszám) ezerszám - villantja
Fukar, vaksi nemek ugarszik lelkére.
És úgy illan el, hogy nem mérhetik a leplét se (le, se) fel.
Veszett a(rany)kor, mely nem (n)eszel időhomályból.
- Tanulságból, bár ok(k)ulni kék -
Saját olajába beleforr, csak előbb még…
Minden gyengébb egyedét maga alá(zatára) ítél.
És még… mielőtt valaki átkokat vél
E versembe’,
Higgye el: Arról szó nincsen, de a gondolat sincs benne!
Levezetés, lazításképp: Ez féltékeny intés!
Mikrobarázdás rovásüzenés. Emlékezés.
(A szó jogán - bár csak -, ez miegyéb?)
Ide is, csak úgyhiszemen jött át…, Hát
Én meg tallózgattam, s az’ betűket kerestem hozzá(d),
Meg próbáltam a formát.




Tűzkereszt (ultraviolet 2006.03.20.)


Ha egy kicsit is velem van -
Valaki, ebben a csuda tudja harci zajban…
Ahol nincs kijelölt csatatér,
Nincs hazai és ellenséges térfél
Nincs hátország
Nincs parancsnokság
Nem várnak este a kantinban cimborák
- az átérzi, milyen sunyi ellenfél a semmi.
Kopaszok!
Tűzkeresztség, vízkereszt…
Vagy amit akartok!




Szfinx (ultraviolet 2006.04.15.)


Aranyszavú Papnő
Védd az Uralkodót! Gyermek csak…
Mindenen erős vagy,
Hát óvjad!
Féltőszárnyú Papnő
Verd vissza a káoszt,
Koloncolt sötétbe
Visszataszítsad!
Melegkeblű Papnő
Tisztaszívvel áldozz
Varázsos szerelmet,
Elbűvölő mámort!
Ne hagyd, hogy meglopják!
Tombolj, ha gyalázzák!
Törj szét minden láncot,
Mivel megaláznák…
Örökifjú Papnő
Nap sugara rajtad,
Minden tanítással.
Bölcs vagy!
Oroszlánarc Papnő
Míg egy köved marad
- mi nagyobb, mint atomnyi sivatag -
El, ne hagyjad
Az elkóboroltat!
Eleme, hogy szeresd,
Jutalmad, hogy szeret…
Álomkirálynője vagy!
Fogd a kezét, vezesd, mert most vak.
Súgj fülébe kedvest, mert nem jól hall.
Fejletlen…, Kicsi még…, Babusgasd!
Felnő majd…
Szeme lesz a világ,
Hallomása bizonyosság,
Sóhaja parancsolat
S Te, örökre a király nője vagy.




Kémrobot (ultraviolet 2006.04.26.)


Robog a síkon még
A túlkoros robot.
- Csak haladjon előre –
Nem vágyik itt semmire.
Gépien monoton.
Nincs itten érzőlény
… elpusztulhatott régen.
Ezek az emberroncsok
Mind lüke biorobotok.
Csúcstechnikával kifaragott
Életérzékelője jószerint
Csak nyomokban fogott szagot.
Többnyire nullákat szagolt.
“Esznek, isznak, mozognak, szaporodnak.
Azt hiszik “élnek”.
Ezek itt vadászgépek.
Egymásra vadásznak,
S az ír történelmet
Melyik a máséból
Nagyobbat harapott meg.
És nem annak a híre
Marad fent
Ki mindig békésen szántott és vetett.
Hanem ki hódított,
Népeket igába vetett.
Elfajzott, pocsék emberek!”
Túl késő!
Nincs mit tennetek,
A jelentés elment.




Hammamet (ultraviolet 2006.05.22.)


Holnap újból átkelek…
Irány: Dél. Délkelet.
A felhők között, és olyan közel,
Hogy végig foghatod kezemet.
Holnap repülünk!
Ezerrel ellebegünk
Minden utak közepe felett.
Európa – Afrika, és… Hammamet.
Összejövünk újra Napsugár,
Tenger, meg én
S egy lány, aki nekem
Maga a szerelem.




Ős-Internet (ultraviolet 2006.07.04.)


Sok ezer évnek eltelnie kellett.
Tudatlan generációk…
Korszakok, izmusok sorra fölégtek,
az igazán-nagy áttörések
határai elmosódtak.
Elmosottak időben is, s horderőben.
Prometheus is – csak álság - hogy ráfaragott,
(meg a mája bánta-kitalálás)
mert a tűz… az, azóta is ragyog!
Szövevényt, a sűrű álcahálót
egyszerre vakmerőn átlátom.
Van ott mögötte, lehet…
valami hatalmas értelem, hatalom.
Valami se világos, se nem sötét,
se jó, se rossz nagymindenség.
Hasonlatos…: Mint egy hálózat.
Precízen telefont
minden elemet:
Homokot, követ, fűt, fát,
levegőt, tüzet, vizet.
Időt, sokdimenziós teret.
Élőt és élettelent.
Övé, a tulajdona ez a minden!
Csak…, Magányos. Én úgy érzem!
Alig várta, úgy várta,
hogy szembesüljön végre
valami kapcsolattal, oda-vissza.
(Én is csak azt írom,
amit enged, amit jóváhagy.)
Lehet, hogy fél.
(az is, hogy félt)
Talán kicsit bűntudata van.
Meglehet, valami részarányt
nem jól mért ki a tudatanyagban.
Neki ki mondja el a helyes arányt…?
Egyéb iránt…
“Alakítok…, Mérek…, Helyesbítek…
Figyelem a visszacsatolást.
Fejlődöm, mint az Énetek.
E világon csak azért vagyok,
Hogy hozzám igazítsalak.
Rég volt, már magam sem tudom,
Mi volt a kezdet.
A tér oszcillált,
Vagy én gyurkáltam egy anyagelegyet…
Néhány milliárd, s ember lett?”
Ezt már az Isten sem mondja meg!




Levéltöredék (ultraviolet 2006.07.20.)


Egy, a jövőnek postázott üzenet
már két éve elment.
A racionális tudás alapján
dupla fényévet megtett.
Akkor, a papírra írt verset
miszlikbe tépkedtem.
Fizikailag: nekem már nincsen meg.
Azóta eszméletlen
mennyi hullám szétrezgett a térben.
- Tisztellek, de a fénysebességgel
valami nem stimmel, Einstein!
Igaz, akkor az a híranyag
valójában több volt, mint csak anyag.
És tudom: odaért valahova,
és valaki felbontotta,
felbontja,
majd felbontja.
És elolvasta,
elolvassa,
majd elolvassa.
Magamódján megválaszolta,
megválaszolja,
majd megválaszolja.
“…Az időutas könnyei.
Villám hasít kisszobám falán…
…harmat a füvön,
harmat a fán.
Hajnalra elmúlik talán…”




Villanylámpa (ultraviolet 2006.08.01.)


Világosságot küldök
távoli sötétből.
A receptjét, hogy hogyan
készíts magadnak fényt.
Csak figyelj jól mindenre,
követned nem lesz nehéz.
Működését sem kell, hogy értsd.
Használd, ha bánt a sötét.
Nem lesz kicsi a gép.
Nem lesz kis súlyú, s nem is olcsó,
De neked, s köreidnek fényt ad.
Királyi ajándék.
Elmondom fő részét:
Energiatermelő,
Összekötő,
Fényadó.
Energiatermelő:
Készíttess kétszer annyi hengeres rézedényt,
mint kezeiden az ujjak.
Mindegyik egy talpnyi átmérőjű
és kéttalpnyi magas.
Alulról vízmentesen záró,
felülről lukas.
Állítsd körbe az edényeket
Száraz, tiszta, egyenes alapra. Kőre.
Egyik se érintse a másikát,
legyen közöttük egy ujjnyi távolság.
Tölts fel minden edényt
tiszta sós tengervízzel, úgy háromnegyed részt.
Vigyázz, a víz ne folyjék ki mellé!
Legyen mindegyik rézedény tetején
egy-egy lezáró szilárd üvegtányér,
lukkal a közepén.
Sok arany is kell!
Színaranyból vert több darab
jó vastag láncolat.
Egy láncot lógass be a tányérnak közepén,
s függessz rá több, aranytárgyakat.
Lógjanak teljesen bele a vízbe
de ne érintsék a rézedényt!
A fölül kilógó rövid lánc végét
a szomszédos edény külső rézfalához rögzítsd.
Ezt végezd el az összes edénnyel
türelmesen, gondosan.
Ha körbementél,
az utolsónál hagyd nyitva a hurkodat.
Összekötő:
Hozass két lépés hosszú láncokat.
Egyikkel vezesd ki a maradt tányér közepét,
másikkal szorosan érintsd a legelső rézedényt.
Az aranyláncok ne találkozzanak össze,
egymást ne keresztezzék!
Jól teszed, ha rájuk húzol néhány
száraz nádcsövecskét.
Fényadó:
Készíttess emberfejnagyságú üvegpalackot,
átlátszót, szűkszájút.
Formázz jó agyagból maréknyi sárgolyót.
Két darab hajlékony aranydrót kell most.
Szúrd őket az agyagba félig,
egymáshoz nem távol.
Alakítsd az agyagot az üveg szájához,
mint dugót, de ne nyomd bele.
Szárítsd ki a napon, majd égesd,
cserépedényhez hasonlón.
Kell még a legfontosabb,
Ami izzani fog, ami fényt ad.
Egy vékony szál!
Nádból hasítsál vékonyka pálcikát,
mi a tenyeredben elfér, s akár
beválhatna fogpiszkáló gyanánt.
Csavard be gyengéden
aranyfüst lemezbe.
Így rakd izzó parázsra.
Úgy kezeld, akár a szénégető
a faszenet.
Kis idő múltával sodord le róla a lemezt.
Ügyes kezű légy,
el ne törd, amikor kiveszed.
A cserépdugó egyik felén a drótokat
hajlítsad a szénszálra két végén,
hogy ölelje szorosan.
Pacsmagold be a kerámiát
és az üveg száját olvasztott szurokkal,
így illeszkedni fog a nyílásban, szorosan.
Darabka izzó szenet tégy a dugaszra,
majd nyomd az üveggömbnyílásba.
Várj kicsit, míg az izzás elszunnyad…
Ezzel a fényadóval készen is vagy.
A láncoknak kilógó végeihez
Csavard hozzá a drótokat.
Egyik lánc – egyik drót.
Másik lánc – másik drót,
s az izzószál máris világít.
Majdnem ennyi az egész.
Sok-sok kitartás még…
és rengeteg bátor kísérletezés.
Ui:
/ Nem tudom, ez a levél az időnek
mennyire mély régiójába merül el.
De bízom: Bizonyosan céljára lel!
Te, aki átveszed,
értelmesen használjad fel!
Ember!
Én egy lehetséges jövődből írok,
és ha találékony voltál/leszel
az itt és most engem is más,
nemesebb létsík felé emel. /




Félelmetes (ultraviolet 2006.08.09.)


Napi események lelkem mardosó eróziója
agyamba mossa a világ zajlását.
Haragot, indulatot, félelmet.
Félelmet.
Lavinaszerűen temetni igyekszik,
bezárulni látszik körülöttem,
s beseperne a szőnyeg alá a félelem.
A félelem.
Nem vagyok elég vad? - Hát vadítana…
Nem vagyok elég birka? - Türelmet tanítana…
Mikor már csak magamban hiszek…, Elbizonytalanítana
a félelem.
Féligáteresztő tükörfalakkal határolt térben
- csinos kis pofámat produkcióra illegtessem.
- Kezdeményező énem alapból elfelejttetné velem
a félelem.
Gondolatomba betörne… megtörne.
Mint nyeretlen kétévest, betörne.
…csak, tudni illik: soha nem fogott még musztángot ekére
a félelem.
Amikor megadtam magam… nem vette komolyan a félelem.
Hányszor kifejtettem a véleményem…, Mint egy értetlen!
Annyit tanultam el tőled félelem,
Hogy most inkább te féljél! Éntőlem!




Fényüzenet (ultraviolet 2006.08.16.)


Túl sok mindenre
vagyok képes gondolni
- szinte – egyszerre.
Szélvész szárnyaim,
csapongok emberöltőkön…
Időt hengerelve.
Mint érdekest pillantok
oda illanok
mint egy lepke.
Fürkészdarázsként szállok
egy-egy feltűnő infó-kehelyre
és addig lebzselek terébe’
míg fel nem fedezi,
le nem filmezi rejtett porcikáit
összetett szemem.
Van, hogy bezabálok,
képpel pucrosra dagasztom a bendőt.
Máskor sziklai kecskeként
rágcsálom a zuzmót.
Ha meg már az se nem adatik
- fekete semmisségben -
… fényévekre hibernálódok.
Éppen hogy résnyit görbítek szemhéjamon
mikor egy szürke gömbhalmaz elsuhan.
De figyelek: Hátha szín…
Lesni kell ám nagyon,
keresni, angyalom!
Mert támadt már néhány cifra kalandom.
Volt szeretőm:
Szénből – tüzes;
Hideg – szilíciumból;
És örökre kedvesem… színenergiából.
- Ő visszavár…
Visszavár minden nap, tudom.
Ő a vár.
Állócsillag.
Csillagok csillaga vár.
Várj csak…
Majd mesélek, mi akadt utamba…
Majd élcelődünk rajta.
Megjövök, csak várjál Huncutka!
Fényüzenet: Képzeld…
Jártam a Földön, emberként!
Hát ennek annyi arca…
Nem túl jó élmény volt.
Már vágyom hozzád, haza…




Politikaiközgáz… (ultraviolet 2006.09.27.)


Egyszerűemberi összefoglalás;
Mi újat hozott országomnak a rendszerváltás.
Amikor… 89-ben hazamasírozott innen
Az utolsó tányérsapkás – tapsoltunk neki.
Nagy leszerelés következett:
- Munkásőrség
- Gyárak,
Módszerváltás.
Köztársaság! Kiáltották, s tapsoltunk.
Beláthatatlan nagy szabadság,
Mint egy megváltás.
(akkoriban – úgy emlékszem –
nem is igen volt közlekedési bírság.)
Újkor-many-zás…,
Hat szép “új” párt meguralta.
Hat pártra szétszakadt ország.
Hat párti tárgyalás…
(ezer évre titkosított leosztás.)
Nagykalapban sültgesztenyénk – kikaparták.
Ingünk-gatyánk privatiza’ – eltapsolták.
Jött valami krampusz,
Bruttósította a napi betevőt.
(ettől a bérünk rögtön szebben hangzott)
Tönkre ment sok gyárunk.
(emlékszem is az első…:
na, annak már kalap!)
És jöttek sorban a kisebbek-nagyobbak.
Lassacskán mindent eltoltak.
(… aha, a dózerek voltak)
Osztottak még – félév talán? -
Némi bagót a melósoknak,
De végére a süllyedő roncsok papírjaira
Csak a volt párttitkár,
Vagy az igazgató neve maradt felírva.
Megint másik krampusz
Idenyomott valami szoros csomagot,
Attól úgy megbokrosodtunk…
(majd agyonvertük ki rá hasonlított)
Négyévenként huzavona:
Önmagára valamit is adó polgár szíve joga!
A kortes beszédekben minden választható
Annyira átérezte népét
És olyan nagyon tudta, hogy mi bajra mi a jó.
Elfogytak az útról a Skodák, Zsigulik, Trabantok.
Beszáguldottak helyükre a kölcsön nyugati csodák.
Égbe törtek a földből az egykaptafa
- építészetinulla – irodák.
(Náncsi néne, a maga onokája is képzett közgazda?)
Aki tehette kivándorolt, csak ide, pestkörnyékre.
Ki, a felhagyott, parcellázott kukoricaföldekre.
Kapa meg eke!? Ugyan!
Mire jó egy könnyűszerkezetes lakóparkban…?
Ingalelkek… napi négy órát kopik tőlük az aszfalt.
(kagylóülésen puhítják a húst)
Akinek meg nincs lakása
Kifeküdt az utcára.
Kulturális perspektíva:
Van érték is, csak…
(ha léc alatt vagy – eszméletlen – elmehetsz a diszkóba)
Bevásárlás:
… hát plázákba’,
meg az a sok kínai piac.
Politika… politika… politika.
Mindennek akadt már gazdája.
Minden rég elfogyott.
Nincsenek csak hitelek, és kölcsönök.
Nagykutyák és adósok.
(megtudom számlálni tízezer újamon,
- maréknyi gazdagon – hová folyt el a vagyonom)
Jó azért tudni:
Egyetlen embercsoport sem az egyedeitől
Jó, avagy gonosz.
A kialakult elvárások, izmusok, ideák
Szíthatják fel néha a sok rosszt.
És mindig a szabály a hibás,
Mert megengedi gyülemleni a negatívot.
Lassútűzön, korokon át
Forrhat ki a társadalmi megoldás.
Most egy kicsit csípős,
Paprikás a leves.
Ízlés szerint sózni is kellhet…
De ha elkészül majd
A bográcshoz mindenki odaférhet…




Hajnalka (ultraviolet 2006.09.29.)


kishajnalka, Kincsemvirág!
Mit sugdosol,
Mit nem mondasz… így, hajnaltájt?
Úgy bökdösöl, majdhogynem fáj:
“Te!
A világ csak néked nyílik,
és a Nap majd érted izzik reggelirózsát!
Lássad, újra meg újra megáldja csodád.”
S tollvonásra, kakasszóval,
éjsötétbe bukott le
a lidérchad sokaság.
“Ajándékod vár, mindennap.”
- Halk, Hajnalkasugallat…
Ál(ld)d!




Válaszlevél Apámnak (ultraviolet 2006.10.19.)


Hol vagy?
A világvégében,
Abban a számomra felfoghatatlan-messzi Canadában?
Öt évesen, levél jött tőled:
Ottani álompolgár vagy.
Büszke voltam: Hú, az valami olyan,
Mint a polgármesterség, vagy maga, az elnök…,
Mindegy, de hatalma van…
Délcegen flangáltam az oviban
Pepitakockás napozómban, egy kisherceg.
- Apukád cukrot kapál Amerikában –
Hecceltek az óvónők.
(Azt hittem, az valami nagyúrnak kijáró méltóság)
Hmmm… de nem!
Nem lett jobb semmi sem.
Mi itt ugyanolyan szegényesen éldegéltünk tovább
A Vay Ádám utcában.
Írni, hogy gyakoroltam…
Korán megtanultam:
Apámnak, ha címzek, “K” egyenlő “C”.
British Columbia…
Rupert Herceg városa.
Hej halászok, halászok!
Óceán
És igazi indiánok.
Néhány fakuló fotó vagy.
Mister “Sandor O”
És soha nem fogod fel,
Hogy a mindened…, Itt maradt.
Prince Rupert…
Az kőkemény észak.
Ott, talán még a nyár is csak egy deres évszak.
És úgy átjárta szívedet a hideg,
Úgy magává tett a fagy…,
Mán nem is te vagy önmagad.
Nem maradtál bennem se több, mint
Egy génsorozat.
Tizenrossebezer kilométer…
Ott fagysz meg.
Befizetsz egy parcellára (…az, vagy húsz év.)
Hallom, majd úgy kezdi el a kispap:
Come in Nighteen Fiveeten S(t)ix … 1956
Kifelejtetted, fater
Ötven, húzós évemet!
Azóta csak hébe-hóba járt felém
A lidérced.
Canada.
Ott éltél… jól átfagyva.
Levél?
Enyém a szőlőé,
a tiéd Juhar.




Hívó jelem (ultraviolet 2006.11.02.)


HA5ORYON, HA5ORYON
Mennék már…
Itt a dolgom elvégeztem.
Minden neszt rögzítettem,
Minden csapást feltérképeztem.
Utaznék el,
Hajóm, ha kikötne.
Itt bolyong, közelben…,
Tán Fároszt keres,
Mintha az a jel
Nem dőlt volna még el.
Válts hajó hullámhosszat,
S nem téveszthetsz el.
Lapozd fel… hajónapló:
Első oldal.
Szupertitkos kulcsazonosító.
Generál.
1
- Enter




Varrós doboz (ultraviolet 2006.11.06.)


Csodálat, kincseknek tárháza.
Találós…,
Ez is benne elrejtve:
“Elöl megy fényeske,
hátul megy fehérke
fel van a farka kötve.”
Mi az?
Persze, a tű-cérna!
Nincs is a világon
többfajta, többszínű és tarka.
Gyűszű… Hüvelyk Matyi kalapja.
Stoppolófagomba.
Tűbefűző, furmányos szerkezet.
Centi, sok csiklandós
megmérettetéshez.
Varázskréta, mi nem rajzol másra
csak a tarka textíliára.
Kisolló, nagyolló
- szálazó, cakkozó.
Gombok… mind maciszem(!)
- úgy csillog.
És a legmegragadóbb
acélos vasdarab
látatlan deleje…
Kicsinek játékszer,
nagyban az örvények mezeje.




Pioneer (ultraviolet 2006.12.24.)


Valós a történet
És
Most sincs magyarázat.
Meghaladja az észlelés
A racionálisat.
Ünnepi alkalmakon
A sarokra tárt nagykapukon
Pilácsolhatsz.
De letompult, vaksi szemeiddel ez lehetetlen.
Valahonnan,
Valahonnan,
Valahonnan
Olyan tanítód kél
Aki határon túl értelmével
Meglátni fölnevel.
Csak egyszer… induljál hozzá el.
Szánd rá magadat, kérd egyetlen egyszer!
Én kevés vagyok még,
Nem adhatok több tanácsot.
… de talán minden tanuló
a születéssel egyidőben…, Kiválasztatott.
Nem tudom…
Túl sokat nem tudok a küszöbön túli világról.
De érzem hogy: A világos félen tapogatódzom.
Mielőtt nekivágnál majd még jó barátom,
Annyit azért jeleznék hogy:
Tűzugrás lesz ez a javából, s a lelkedmélyének szaggatni fog.
Csapdák tátonganak rád pszichés dimenziókból.
Ez egy olyan,
Hogy a csalás, az rosszabb mint a bukás!
Pilotjelet, ha jót fogsz, az adott! ,
Hű vezérlőfonál. Kövesd!
Soha ne ereszd már, mert végtelenség erős,
És kizárt, hogy ő eltaszajt.
Hahó előd! , itt tartok.
Függök a felfoghatatlanság határán.
Köldökömön táplál egy láthatatlan hajszál
- acélnál, nylonnál, karbonnál, kevlárnál szívósabb akarat.
Félt.
Dédelget,
Kebelén pátyulgat.
Nem tudom követő,
Te meddig mennél el, csak jó utat!
Előre Pioneer!
Ott mindig magad vagy.
Meg a remény,
Az biztos…,
Ő befogad!




Tiszavirág (ultraviolet 2007.01.0..)


Nekem,
A testrabjának ezt szabad.
Úgy repülök,
Ahogy ti el sem hiszitek!
Ha tudtok,
Hát fogjatok meg!
Engem többé
Már nem lehet.
Ez egy szabadvers(!)
Szabad lélek szabad verse ez!
Katasztrófák:
Égszakadás,
Földindulás,
Kórságok;
Kapitalisták,
Szocialisták,
Anarchisták,
Adóbevallás, akaszt(st)ófák…
Kétéltű a világ, ha nem tudnátok
Porontyok, macskabékák.
Ezért… a pár szép évért meg…
Örökre adósotok marad
Egy TiszaVirág.




Égre néző szoba (ultraviolet 2007.01.29.)


Örökké az eget lesném,
Ott zajlik a nagycsoda!
Szuperrealisztikus,
Virágnyelvű-feliratos
Szélesvásznú cinema.
Kiülnék egy felhőszélre,
Mindentlátó főpáholyba,
Csak, ha nékem is olyan…
Olyan… Nagyonfontos,
Olyan mindenre jó jegyem volna.
Arcélemről felismerne a homályból,
S legjobb helyre elvezetne
A jegyszedőnénike.
Akadna sós-vajasperec,
Egy zseb szotyi is, nagyszünetben.
Aztán csakúgy jönnének-mennének a felhők…
Fáradhatatlan színjáték!
Hajnaltól a Szép Nap,
Éjjel, fényt táncoló csillagzat.
Látomást játszanának felhőalakok,
Jelentést hordozna a színük, meg a fodoruk.
Imitt-amott vöröshajló kondenzcsík:
Égbemártott, fajsúlytalan alu-nyíl.
Onnan, a kipárnázott, VIP-es székből
Túlláthatnék ernyőn.
Onnan sem kumulusz, sem gomoly,
Sem tornádó, se nagyvillám
Nem lehetne komoly.
Jóleső szél legyezgetne,
Nap sugara élesztgetne,
A szivárvány mosolyogna…
Ha énnekem, oly Nagyonfontos jegyem volna.




Csillagbogáncs (ultraviolet 2007.02.06.)


Ismeretlen, sosem látott erő
barangolja intimszférám.
Csalhatatlanul jelzi finom műszerem:
Valamiféle csillagbogáncs.
Apátlan, anyátlan.
Időtelen, anyagtalan bojtorján
mély álomból egy reggelen
velem együtt riadt fel.
Előbb még mit nem értett,
én meg azóta sem…
Próbálgatjuk
egymásban felismerni a rendszert.
Hányszor, de hányszor hökkentett meg!
Néha magára is haragított,
mikor a végletekig elment.
Máskor – sokszor –
hízelgő oroszlán módjára dorombol.
Mielőtt még bárki népek
félreértenék az egészet…,
Én itt most
nem egy állatkáról mesélek!
Nem úgy van!
Nagyon is nem, sőt!
Néhanap úgy érzem:
Az övéhez való képest
csak egy delfinére hasonlít az agyam.




Intelmek a kómában fekvőnek (ultraviolet 2007.02.15.)


Vegetálj, csak emígyen Eszméletlen!
S meg ne próbáljad…,
De föl ne ébreszkedj, mert
nyomban lekapcsoljuk a gépeket!
Ne álmodozz merészet,
csak úgy, önmagadtól ne merészeld!
Majd mi beléd vetítjük a világot
- vagyis, hogy -
a belőle, neked szánt,
részedre egyedincenzorált rémálmot.
Végtelenlelkület nyugodj!
Minekünk úgy a jobb,
ha lüktetőgörbékkel egy limiten belül maradtok.
Nyugodj csak…
Még feleszmélsz,
még felriadsz!
Még kitépnéd agyadból az elektródáinkat…
Még ledobnád vénádról a katétert, s oda a kábulat…
Még magadra is értenéd a boldogulásról fektetett öntörvényt…
Még örökrészed kérnéd, még számon kérnéd a visszaperelhetetlen emberi jogod…
Nyugodj!
Ameddég bírunk, halottnak hitt…
Túszunkul tartunk.




Rőzsesöndör (ultraviolet 2007.02.27.)


Akkora széltoló vagyok.
Nem akadt még egy sem,
Aki igazán hitt volna nekem.
Nem erősködöm…
Nem bízol,
Ne tedd meg te sem.
Hogyha nem mersz,
Te se higgy nekem!
Annyit tesz csak számomra
Az elhajtott ökrökön vásárolt élet,
Mint ama Rúzsa Sándornak
A hírös betyárbecsület.
Lefogatni, le lehet,
Csak “az a kérdés”:
Jár-e érte köszönet,
Hogyha több száz kakastollas hajdúélet
Egyetlen szál Rózsát a túlvilágra teremt?
Ha este…, Ma, a pusztába kinézel…
Valahol, a nagyon távol messziségbe
Ott lobog a betyártűz parazsa:
Csipke Rózsa S… lelke!
S ki a betyárt űzte, parancsra!?,
Nem maradt fenn
Se hírneve, se hamva.




Önirónia, látod-látod (ultraviolet 2007.03.06.)


Isteni mérce alapján a földre gyalázni…
Szememre vetni,
hogy én csak egy marék
oldatba ment elem vagyok…
Meggyötörni,
Mert én a túlvilágnak is képes vagyok visszaugatni…
Nem én hívtam életre a kapcsolatot.
Csak valamely jobbérzésű lélekbugyrod
közbeszólt, hogy…
Itt vagyok, a célkeresztben.
Ömölhet rám minden szenny.
Csalafintálkodhatod, hogy szüttyögjek a mondókádon, Don!
Hogy mélázzak a hallottakon, látottakon…
Hogy fülesnek kódolod a hallomást,
Hogy DVD-nek, videónak a látomást.
Hogy a valóvilág(?) ezer módon rám tükrözi
a figyelemfenntartó visszacsatolást.
Hogy jönnek-mennek a víziók körülöttem,
s bennem…
Miről akarsz még győzködni;
Hogy nem lehetek egyedül?
Jó!
Hogy csúcslények megfigyelnek?
Jó!
Hogy időtelen elfogdossák gondolatim?
Jó!
Hogy másvilág elé vagyon kivetítve a magánéletem?
Jó!
Hogy én már semmit nem tehetek, így müxik, kész?
Jó!
Nem roppantam össze, látod!
Na és most mi van!?
Kéne menni, alukálni…!
Csak, ha jót akarsz, úgy csukjad le a világgépedet kisherceg,
hogy jó apád, vagy édcs’anyád még véletlenül se nyissa meg!




Borostyán (ultraviolet 2007.04.02.)


Egy csepp - volt – kisbogár –
Gyantázás, időnek vonóján…
És valami olyan húr rezdült
Azon az égi-földi hegedűn,
Hogy a cirip-cirip
Mában is rezonál.




Pünkösdearose (ultraviolet 2007.05.17.)


“Fordítsanak …föl is akár…
hogy is akarnak!”
Jól van!
Úgy érzem, buktam.
Ha meghúznak, mindenen buktam.
Margókon, rubrikákon, határokon.
Ha meghúznak, minden tant elbuktam.
Pecsétes, szamárfüles index.
Lemondom a Paprikajancsi trónom,
senkikre testálom pünkösdkirályságom.
Koronaékszerimből +
csak aurám fényét tartom.




Pálma (ultraviolet 2007.06.04.)
(nem botanikai tanulmány)


Nemes egyszerűséggel
Csak van, de nem terem.
Ehetőt a vadfajtája nem,
De a ráéhezőnek látványpompát,
Árnyas oltalmat, hűs menedéket
A forróságban – igen!
Parton, ha megfigyeled
Mindig a tengernek dől,
Mintha csak támaszkodna
Az időtlen tisztaságra.
Szívós hosszanti rostjain
Az életenergia magasba áramlik,
A folyton integető pálmaágkoronába,
S onnan szétsugározza!
Szívesen ölelnéd,
Magadhoz vonnád a rengeteg zöldjét.
Széltében bungi-bungi kuckónak,
Hosszában nászágynak.




Tizedes (ultraviolet 2007.06.13.)
A es/10 + a többi^

Ez ám a katona!
Fitty “Nix kompót.”, Fitty “Razzia!”
Már a speizban vót
a megszállók rémfia,
de egy “szicsasz” a nyelvén
s leengedte a dobtár-balalajkát,
békének indult.
S bár soha nem fért össze
a két világi nevelt…
Láttam, amint együtt menetelt
messze el, Fácándombnak fel.
Tizedes, jelentkezz!
Molnár 1 Ferenc!
Törp Papa, látod hozzád törleszkedett a Törpilla.
Grísa, Iván… a darvak is megtértek már.
… hegy és vízrajz.
Oroszlán vadász, öcsödi huszár komendante.
Molnár 1 Ferenc tizedes…, Jelentkezz!
Ne rejtezz…, Valahol ott lehetsz
Petőfivel,
Radnótival,
Molnár Ferenccel
“Valahol a Volga partján…
Száll az ének, gyorsabban a szélnél.”
Itt hagynátok az eszeteket
egy valódi’ndigós nyíltparancsért!?




Gyalogos vasúti felüljárón (ultraviolet 2007.09.21.)


Felső vezetékek
balra, jobbra húznak el.
Fölülkormos-alulfényes,
mint a Hadik szobor sikamlója, Várban.
Rézangyalát, nagyfeszültség!
Ameddig csak a szem ellát síntér.
Vasak, utak, sínek…
Tengernyi acél.
Huza-vona. Sihu-húha.
Törtablakú bakterológia.
Idehallom, némán:
“Aalomaason a vonat megaal, meg nem aal…
A vaagaanyrú B vaaganyra,
C vaaganyró D vaaganyra
szerelvényt tónak aat.
Jaarganyok mellett vigyaaz!”
És tényleg…
Láttam alattam elcsüvíteni
a loko-loko-loko
csillagos homlokú
tömörvas négyhuszonnégyest.
Úgy szórta brikett-parazsát,
hogy majd’ a szemem ráment.
Szellemvonat csappantyúja,
gőzhengere, tolattyúja
alulról keresztezett.
Füstösvonat…
A Nagyim még átlátta a menetrendet.
“Felőrű gyön – fel, Pestre megy…
alórú – le, vidékre visz embereket.”
Én meg, én hogy nem értettelek!
Püspöki-felső váltóházban
takaros kis szerdobozban
három csatos pukkantyú volt.
Egy, hogy Ébredj masiniszta,
egy, hogy Fékezz…,
egy, hogy állj meg!
Én meg, indulok.
Pá Zugló, pá Városliget!
Haza…, Angyalföldre megyek.
Emlékezetből klaffogó,
illedelmes vas(út)betonlapok, ahogy lépkedek:
Tikett-tikett, eti-kett-tikett,
tikett-tikett, eti-kett-tikett…
 

ultraviolet

Állandó Tag
Ahogy elnézem a formátumot, a tördeléseket csúnyán összeklimpírozta a program. (Vagy én voltam Quka)
A külalak pedig néhány versnél különösen fontos lett volna.:(
Mindegy, a lényeg azért így is meg van.:rolleyes:
 

ultraviolet

Állandó Tag
Oxiura, találtam egy betyáros verset. Bemásolom.



Betyárosan távozni (ultraviolet 2006.06.12.)


Cimborakörből is
Felismerni, ha pribék szó neszez.
De nyakába löttyinteni, akár a legjobb bort!
A képébe! Nesze ez!
Asztalra fölhágni
Csikorgó csizmával, csikorgó fogakkal.
A lámpást is felrúgni. Föl a zsúpra, huss!
A húsos tálcát sebtén hozzájuk vágni.
Forgáccsá széttépni csárdának ajtaját.
A szíjon tüzesre hergelni
Mordály kiskakasát
És lerivallni támadók bandáját:
Állj! Ne tovább!

Pattanni Csillagra…
S vágtatni vadrózsa világba
El, a biztos délibáb irányra.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Ezt közvetlenül egy lottósorsolás után írtam.


Teszek a lutrira (ultraviolet 2007.06.04.)


E hétvégén megtörténhetett volna.
A kelletlen-szerencsétlen sziszifusziság jege
Megtörhetett volna.
De nem…
Jó, ha nagyon akarom még ráfogható:
Félreértés volt a kombináció.
És hogy ez a bizalmas helyről kapott füles is
Inkább tüzes nyakleves
Mint információ.
Rendben van, így állok majd a többihez!
Prütty, prütty…
Veszem az adást, de tudom már: Hamis.
Hamis a piramis!
Nem is forog a Föld, de sík!
A Da Vinci-kódok… merő kitalációk!
Rohadtalma szagú a fizika!
Tök élettelenek-véletlenek a képek recehártyán, tárgylemezen!
Osztáshibásan fejlődtek ki a qadrocore computerek!
Ez az egész kitalált játékmező talán
Mielőtt ráléptem volna… üresen állt!
“bíborba bársonyba Danikenné lánya”?
Rádióadásainkat is mind eleresztik fülük mellett az értelmetlen lények.
NyomásGa…
1, … (?)
23, A Gyáli úton állt…
(… ha M arc alján os segéd10t egy némát énekelt)
24, Az állatkertből sugározta…
25, A csepe lia dó jó reggelt kívánt…
63, Az ötödik szám…
Hát így a számot, így a nevet!
Így az igent, így a nemet!
Csak akkor…
Na, mindegy…, Kérdések és feltevések innen letörölve!
A szelvény felsőszéle-közepe “nem nyert”-betépve.
Betéve visszamondom az összes vesztőszámot…
Beee!
 

ultraviolet

Állandó Tag
SaS.húha (ultraviolet 2007.09.27.)

Vannak verseim ÉS!,
kicsit bennük jómagam.
Feladjam, ne adjam?

Ha nem adnám…
Vedd úgy, hogy feladtam.
De nem…, Adom, itt van!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Nem Jó zse fati… (ultraviolet 2005.04.18.)

Izgató a lét.
Rét,
minek szál füvét
nem taposta
még
emberünknek talpa.
Ízig-vérig nyárban izzik
minden virága!
Ő beleveti magát,
hajrá, egyfolytába’!
Vígan hát, nekivág…
- Szedni kék orgonát,
még bazsarózsát, pirost…
Szép csokrot… ibolyát?!
Köréje örökzöldet, borostyánt?
(Babért!? [Mmm…])
Talán szamócát,
vagy kosárnyi gombát.
Szedret is lelhetnék árnyékba’.
Egész rózsabokor tavaszt,
lángolást.
Vagy rőt ősszel…
a biztos csipkebogyót -.
És a határtalan panoráma
egyre beljebb csalja.
Be! Beljebb, tarkaságba!
Megy…
Lehajol, leszed.
Szüretel. Behajol, beszed.
Vadmeggyért pipiskedve nyúlik,
“Instállom”-ot köszön.
- Néha vackort fogsz! - sikolt a múlt.
Szeppenten tovább görnyed,
odébb hajol, s felszed.
Kétrét rokkantan is tovább megy.
Lehajol, leszed.
Lehajol, leszed.
Fáj már!
Lehajol, leszed…
Billegések a lépések,
de meghajol, és mindent leszed.
Loholj, hajolj, termeld be, mit lehet;
a gyűjtő szenvedélye ez!
Mindent megszagolna,
mindent megízlel.
Ne!
Ne tedd!
Mert…
akad ami álság.
Hívó, de
Mérgező!
S e mezőn
nincs egy sem, mi árnyt adó,
hogy hűsében kiheverj kórt - vándorló.
Idő… közben múlik,
kiskosár meg… telik.
Megtelik kóstolt gyümölccsel,
illatolt virággal.
Szénával, szalmával,
földieperrel.
Hajlongó fáradással
eltelt ismerettel:
Ez a világ nem jó semmire,
meg az a virág se nem kell.
Ennek túl csicsás a színe,
annak túl fakódott.
Ez itten büdöske,
az meg csak ragacsos.
Rég illatos szirmok…
ti hol vagyhattok?
Kosárnyi tartalom
réti út mentében
kicsiny-kicsi halom:
Füvek, szirmok, bibék,
porzók jeleznek
az erre jövőknek.
Ti!
Következő vándorok!
Nem tudhatjátok:
Ki itt már járt
csak emléket vitt
el.



JA (ultraviolet 2005.06.09.)


Ha akarod láttatni,
Vélem az ellipszist.
Iszonyú az erőd – de szelíd –
Most féltőn megérint.
Jaj de mafla voltam
Eleddig magamban…
Nem is sejtettem
Mihez érek hamuban.
Hogy hozzád?
Üszök alatt, ki vagy…
Vagy még mindég…
S parazsolsz, örökké’g.
Tudod, s szánsz:
Nem foghatom magam
Géniusz magadhoz,
Ki időbércet örökölsz.
Hogy így tanítsz…
Éjféli szeánsz, mire
Érkezetlen megérkeztem,
S… te szavakon túlonn
Lelkembe szókat ádsz.
Mondtam már…, s meghiszem:
Nincsen magyarázat.
És nem is keresek… JA!
Csak üdvözöllek! Lélek!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Summa (ultraviolet 2007.09.25.)


Summáját tessék…

Jó zenész…
Meg áll a józanész…
…ahogyan zenélsz.
Jól zenélsz…, Geniels!


Bárdolatlan bárd…
Miért is z’songanád,
hogy éljen “Eduárd”.
Te jól zenélsz…

Azkik szót szólnak rettentően nagy
dolgokban vágynak, áspist oltának.
Töreték ország részekül sokrét,
viszályság hasznát ők igen jól esmérék.

Fundamentáját, vékony marháját
Keser vítt jussát árendán tartják.
Megesett ez rég - dalol a vendég –
meglehet esmég…, Kétezer év, s még hét.

Jó zenész…
Meg áll a józanész…
…amiről mesélsz!
De jól zenélsz…

Jó zenész…
Csak áll a józanész…
…amiről beszélsz!

Jó zenész…
Ámul a józanész…,
Te meg csak zenélsz.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Gabonakör (ultraviolet 2007.09.29.)

Körök a babonában.
Futunk, suhh vesszők közt.
Egyik lábunk – beton nehéz –
ahhoz sár és föld tapad még.
Másik, eget kalimpálja.

Tudatunk cirkája
a gabona nyomatában.
Rozsban és a dőltbúzában
körülbelül biztosságban.
 

ultraviolet

Állandó Tag
ORION küldetés (ultraviolet)


10
Na béka,
most számolunk…
Tároltprogramvezérléses űrszemét!

9
Nem feléd indoklom, hogy itt és most és mit miért,

8
mert szemernyi jogod,
sem erkölcsi mélyalapod nem volt,
hogy énjeinket taj-szürkére programozd.

7
Valami zűrben
volt egy töréspont, galaxis-söpredék,
s az inváziód majd’ tarolt.

6
Földszínén landolt
az időzített “PszíBomb”,
s észrevétlen elvesztek,
évek múltán megvesztek az emberállat földlakók.
- Hiszi a psziszi, hogy ez egy humánpolitikai bumbus volt!

5
Én, ha jónak látom
hatástalaníthatom.
Akár az időt is visszafordítom.

6!
Látom-látom?

5…
De feléd e válaszcsapásom
csak hagy terjedjen, varangy!

4
Kiélvezheted majd a saját fertőidet,
mert, az lesz ám a nihiltőtet’
- intelligencia-varacsk.

3
Korcslény vakarccsá lebutított
gél-glóbusznyi kocsonyánkból
egy szempár szúrósan rád pillog, ragad:
Én, az, aki kilenc szólással ezelőtt
megnyomtam a reváns gombot, Ravasz…

2
Böfögöm a pókhálódat,
agyadba vissza a “nyolcadikutas”-os vad
mozibeli nyáltaknyokat.

1
Egyenest a gond-velődre fókuszálok
s (frankón tutira!), rohadtul, de marni fog.
Alfanumerikus zéró…, Csapás van…
Most!

0:0
 

ultraviolet

Állandó Tag
Szavammal viszlek… (ultraviolet)

…és született sutaság
árasztok színezüstaranyat,
hogy az már már úgy tűnhet…
mesterkélt szóhablaty.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Modern múzsa (ultraviolet 2007.10.07.)

nem ilyen a vers. azt hiszem
Modern!
-szélső- s éges(s)en -szélső-
mindjárt szellemülök. Múzsacupp, ja megvolt.
miről?
mifenéről írok… mintegy mindegy, stílusgyakorlat.
ezt úgyse veszik be tanrendbe ama gyartanarak.
na, de mit is?
a-tól z-ig ehhez pont elég alapszót tárol a kocsonya
variálni, variálni, variálni kell most csak.
hogy a Révai, the great? Á-nem-(men), nehogy abból plágiumpör legyen!
aztán én majd azt is elveszítsem, s szapora csillagtökökkel
enyhítgessem a talárosok éhét.
pedig piszkosul egyszerűen kileshetnék egy ritkán-tipikátlan vezérszót.
mi legyen még…?
(félrerántom a macskát előbb, mint hogy
belebillegne valami dorombost -
valami odakörmölt mijjááá-t)
egy által Á-n…
a tartalmi fonál van most már annyira gurbinánc,
hogy lassan ez a vers is megáll (a lábán).
cikk-cakk szimultán sort egyelek, rímet ölök, ahol túl sok.
régeskedők, szleng, s a képzett műszók kerülendők, doszt!
ismeretlen hivatkozás… javallott! meg idegenből visszafejtett
összetördelt műidézet. abból is-mét-lés kitűnhet
Hy/ szu/ trend-t’ mesélek.
tökéletesen elmondhatatlanulelőadhatatlant, r*meset fontam-megfogantam
“nem mese ez aranygyermek’” a la Lafontaine…
ennyi vóna’ verses próza.
alatt a”szem’
pont van
 

ultraviolet

Állandó Tag
Pletyka, letétbe (ultraviolet 2007.10.07.)
csak ne lenne így!

Semmi nélkül elfogadtuk,
nincstelenül befogadtuk. Hiba, hiba, hiba!

Hibaosztály árva lánya,
búja-baja, úrhatnám Marcsája 76’
- lyukas bugyi stafírungban - pózolt.
Ragaszkodó ravaszkodón fűvel-fával bájolt.

Terpeszkedett, terjeszkedett szétfolyt,
élősködni, vérünk szívni, tenyerelni azt nagyon…

Évek alatt kitervelte: megfojt.
Gyengüljünk le, reggelente kávéspohár csordult…(!)
Két év előtt eltűnése… haj de nagy megváltás!
Karvaly anyja kitanítta, pénzes apót pumpolt.

Előkerült, nagy dolmányán sok folt.
Hájjal megkent - rima mari jogi tisztában volt.

Gangos bérház másodikján dúvad.
Pletykás népség üdvöskéje, sunyi a jutalmad.
Azt hörögte szomszédságnak: kidúr,
mit sem sejtő nyugalmunkba vegyészméreg tűt szúr.

Bátyuskája megfenyített:
mondjunk búcsút életünknek – talán már sitten van.
Irka-firka dokumentum, nyilvános menlevél
írva legjobb hiszemünkben,

… úgy segél!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Értékelés kérdése (ultraviolet)


Mi az – jónak lenni…,
Hogy kell?

“Csak ne kövess el hitványakat!”

Rosszat?
És egyáltalán…
Mily tételek
számítanak annak?
Függ-e attól,
ember, vagy egy árnyék, aki teszi?
Fontos-e, hogy
milyen törvény készteti?

…mert van, hogy egy tett
felülírja a normát,
és egyetlen nyomtató kisöpri
ezer évek fostos gúnártollát.
Hol javulnak,
hol romolnak a megítélő formák.
Erény lehet holnap,
mit tegnap még
a vasszűz szerelmével tiltottak.
Rendszerfüggő változók
boszorkából
arkangyalt csinálhatnak.

Gondolj bele egyszer:
Mi van, ha a szinusz tengely
az maga, a sziklaszilárd jel
és a csapodár hullámzás nyaldosná
egyszer le
egyszer meg fel…
 

ultraviolet

Állandó Tag
Újházi pálinka (ultraviolet 2007.10.10.)


Van egy foka
…minek a másoldalán
megbocsátod mented okát.

Oda ívod mézes mannád.

Cefrébe a savanyáját
párolgassák le ideát!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Picit… ősz (ultraviolet 2006.10.14.)


Ajjj, de nemszeretem téma.
Inkább… nem is írnék róla!
Hálátlan egy silabiza’.
Fintorogva gépelgetem,
Hogy a hegyekben,
A rőt leveleken
Októberben már a hideg mar,
S gyöngyözni készül a faggyal a fagyal.
Még szép…,
Hogy tarkulnak a zöldek…
De még jó…,
Hogy csak a levelek enyésznek.
Ugye, majd a tél
Ez idén rövid lesz?
Ugye éppen hogy annyi:
Aki a hóhullást szereti
A pelyhekkel elteljen.
S valahol annyira jó tudni
A magasló Delet…,
Hol semmilyen hideg
Nem történhet.
És hinni:
Tavasszal újból mezitlábsétára csábít
A csiklandós pázsit.
És újra eljön a szárnyaló “Csivit”.
És – hiánytalan – tavalyról, a katicák is, mindegyik.
És a nádtenger zsengén beszegi a tavat.
És én minden balzsamnapsugarat
Békében átélhetek Veled majd…
 

ultraviolet

Állandó Tag
Antik költő kövére (ultraviolet)

Legalább ha két szód életedben rímelt.
Vagy mert: Íme, amoda rovancsolni lehet
holmi elcsípett, suta babérillat ösztönsóhajodat,
egy-egy valamelyest hányavetett versmértékedet…;
A parnasszusi abrosz – A la Carte – terített,
és számíthatod ottan - az fix – meg van a kijussolt szegleted!
Helikon is repít, meg az a pegazuslift,
s láthatod az olümposzi bál miskuranciáját,
hol a rezonátlan líra hamiskásbús hangján
ógörögnek véled
szédítő körtáncba
mámorhatnám testvér
klasszikprimadonnák.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Fatima (ultraviolet)

Jelenésnek jelentése

Miért épp az egyszerűnép fiának,
és mért nem egy nagyhatalmasságnak?
Akár tollába is mondhatott volna
egy érdemesült nagyságnak,
de ő nem! Mert olyat hozott,
olyan… igazi, féltenivaló főtitkot.

Jelenésnek jelentése.

Azt mesélik: A Nap táncolt!
de a felkérője nem látszott, csak
egy lelkes teremtés pásztorlánynak.
Sokan, szemmel is nem látták,
csak tisztán hinni megpróbálták
a rózsakövet varázslatát.

Jelenésnek jelentése..

Ránk hagyott újkori legenda csak?!
Ennyivel lettünk belőle gazdagabb?
Eggyel szaporodott volna a
“hiszi a piszia” bizonytalansága?
Valahol félúton, kerek a történés
és a kapu-jel-kulcsra kész.

Jelenésnek jelentése. . .

Edződik a kulcsár.
Kovácsok serege igazít a kulcsán.
Démonok lehűtik, angyalok fölfűtik,
bojtárok ter(h)elik farkassá a bárányt.
Tanúljál’ kulcsos, érteni az angolt, és…
s(u)perhatnija kapizsgálja mára
a portug*ált.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Haiku versek (ultraviolet 2007.10.17.)


A Nap lement-e?
Nem. Arcot sütött előbb
felhőből, nagyot.
*


zománckép a sarkon leesett.
nem hirdeti utca,
a nevedet
*


szomorú felhő
aranyesőket hoz el
közel és távol(!)
*


Márványkezű lány
ezer évbe fölintett,
s nászajándékul


nekem adta egy
elvesztett lópatkóját:
szerencsém legyen!
*


QSL lap

CQ, de HaIQ…
Riportom részedre:
Ötös, Hetes, Ötös.
*


Pók ül a hálón.
Jó hír, szól a pókfaló
óriás zümzümm.
*


Sivatagban

Hahó! Riadó!
Egy ember a szárazon!
Gyorsan a vízbe!
*


Pihi…
Levezetőjelleggel
Puhi…
*
 
Oldal tetejére